Emissziós tényező és visszavert hőmérséklet a hőképen

Minden test hosszú hullámú infravörös sugárzást bocsát ki, annál többet, minél melegebb. Egy elméleti fekete test a hőmérsékletéhez tartozó legnagyobb sugárzást adja, a valós felületek ennek csak egy részét. Ezt az arányt nevezzük emissziós tényezőnek: 1 a fekete test, 0 a tökéletes tükör.

A kamera érzékelőjére érkező sugárzás három forrásból áll: a felület saját kisugárzásából, a felületről visszavert környezeti sugárzásból és a levegő kis hozzájárulásából. A hőmérsékletet a kamera úgy számolja ki, hogy a visszavert részt levonja, a maradékot az emissziós tényezővel elosztja. Mindkét lépéshez a kezelő által megadott érték kell.

Az építőanyagok többsége szerencsére jól sugároz. A vakolat, a tégla, a beton, a festett felület 0,9 fölött van, itt a beállítás kis hibája is csak kis mérési hibát okoz. A fényes fémek viszont tükörként viselkednek: a polírozott alumínium vagy réz emissziója néhány század, a kamera a felületükön szinte csak a környezet tükörképét látja.

Minél kisebb egy felület emissziója, annál többet tükröz a környezetéből. Egy csempézett falon a szemközti radiátor, egy ablaküvegen a kezelő teste, egy fémszekrényen a lámpa jelenhet meg meleg foltként. A kamera ezt a részt csak akkor tudja levonni, ha ismeri a tükröződő környezet sugárzási hőmérsékletét.

Ennek meghatározására az ASTM E1862 gyakorlata két eljárást ír le. A reflektoros módszernél egy gyűrött, majd kisimított alumíniumfóliát helyeznek a vizsgált felület síkjába, és a fólián látszó, átlagos hőmérsékletet olvassák le 1-es emisszióval. A közvetlen módszernél a kamerát a felület felől a tükröződő környezet felé fordítják. A kapott értéket a kamerába visszaírják.

1. A vizsgált felület anyagának és emissziós tényezőjének megállapítása.
2. A visszavert hőmérséklet mérése fóliával vagy a környezet felé fordított kamerával.
3. A két érték beírása a kamerába a felvétel előtt.
4. A beállítások rögzítése a jegyzőkönyvben minden mért pontnál.

A fényes fémfelület hőmérsékletét közvetlenül nem lehet megbízhatóan mérni. Ilyenkor a szomszédos szigetelt vagy festett felületen mérünk, ismert emissziójú matricát vagy szalagot ragasztunk fel, vagy kontakthőmérővel ellenőrzünk. Villamos szekrényben a csupasz sín helyett a szigetelt vezetékvégen vagy a sorkapocs műanyag testén olvassuk le a hőmérsékletet.

A felvételi szög is számít. Nagyon lapos szögben a legtöbb anyag emissziója csökken, a tükröződés nő. Ezért üvegen, napelemmodulon és fényes padlón a kamerát lehetőleg merőlegesen, kissé oldalról tartjuk, hogy a saját tükörképünk ne kerüljön a képre.

• a kamera típusa és felbontása
• a beállított emissziós tényező minden mért pontnál
• a visszavert hőmérséklet és a meghatározás módja
• a felvételi távolság és a levegő hőmérséklete, páratartalma
• a kontakthőmérős vagy matricás ellenőrzés, ha volt